Buza Zsolt (PhD hallgató, református lelkész, Rozsnyó) előadásának összefoglalója:
A kommunista diktatúra időszakában sok olyan esemény történt, ami a Felvidéki Református Egyházat érintette. Az egyházvezetés pozitív álláspontja az államhatalomhoz megengedte, hogy a 90%-ban magyar református egyház kereteiben fennmaradjon és túlélje a 41 éves önkényességet. Két olyan eseményt szeretnék a hallgatósággal megosztani és mélyebben elemezni, amikor is egyházunk megbirkózott a fennálló nehézségekkel.
Az egyik egy természeti csapás eredménye volt, a dunai árvíz 1965-ben. Az átszakadt gátak, a házukból kiköltöztetett emberek, a magukat mentők és azok, akik nem voltak hajlandóak otthagyni házaikat. Mennyiben érintette gyülekezeteinket a dunai árvíz? Egyházunk püspöke, a Pozsonyi Egyházmegye esperese, lelkészek, gondnokok milyen mértékben vették ki részüket a gátakon? Hogyan épültek újjá gyülekezeteink, azok templomai, parókiái? Milyen külföldi támogatásból és milyen állami hozzájárulásból sikerült rendbe rakni, amit a víz kimosott és megrongált?
A másik esemény az emberi beavatkozás eredményeként könyvelhetjük el. Amikor is az az állami döntés született, hogy a mohi atomerőmű felépüljön. A Lévától 14 km-re fekvő község, Mohi teljes megszűnt. 1979-81 között áttelepítették az ott élőket. A felvidéki Bözödújfalu, amelynek lakosai megélték az áttelepítést Magyarországra, a csehországi deportálásokat, de annak ellenére a faluközösség megmaradt. Mára már csak egy elhagyott református templom, – ami közvetlen a II. József által kiadott Türelmi rendelet eredménye, hiszen 1787-ben barokk-klasszicista stílusban épült –, és egy temető jelzi a falu létét, amelynek sírjai ott domborulnak a templom körül.
Mi az, ami fájóbb emléket idéz elő? A természeti csapás vagy az emberi beavatkozás? A két trauma közül, melyik ver nagyobb éket az ember lelkébe? A két trauma közül melyik orvosolható? Erre keressük a választ az előadás során.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése