Ugrás a fő tartalomra

A IV. Református kegyesség konferencia részletes programja

A IV. Református kegyesség konferencia kiváló előadókkal és izgalmas előadásokkal várja az érdeklődőket! A konferencia részletes programja az alábbiak szerint alakul:







2019. OKTÓBER 4. PÉNTEK

10.30 A konferencia megnyitása, köszöntések

10.40 – 11.00 NAGY KÁROLY ZSOLT (PhD, református lelkész, kulturális antropológus, főiskolai adjunktus – SRTA; tudományos munkatárs - (MTA) BTK Néprajztudományi Intézet):
Bevezetés helyett – miért a trauma? 

11.20 – 11.40 KUSTÁR GYÖRGY, (PhD, református lelkész, főiskolai adjunktus SRTA):
Traumatizáló követés? A Jézus mozgalom és a vándorradikalizmus tézise

12.00 – 12.20 BARNÓCZKI ANITA (PhD, református lelkész, főiskolai adjunktus SRTA):
Elcserélt narratívák. A szégyen hatása egyéni történetmesélésünkre. 

12.40 – 13.00 NAGY ALPÁR CSABA (PhD, református lelkész, egyetemi adjunktus BBTE Kolozsvár):
Transzgenerációs traumák ószövetségi történetekben

vita, beszélgetés, majd ebédszünet

15.00 – 15.20 BALOGH JUDIT (Dr. habil., történész, egyetemi tanár, Eszterházy Károly Egyetem):
Mohács és Trianon traumája és a református identitás

15.40 – 16.00 CSORBA DÁVID (PhD, irodalomtörténész, főiskolai docens – SRTA; tudományos főmunkatárs - KRE Egyház és Társadalom Kutatóintézet, Református Örökség Műhely):
Gályarabság - kinek a traumája?

16.20 – 16.40 DIENES DÉNES (Dr. habil., református lelkész, egyetemi tanár – SRTA, a SRK Tudományos Gyűjteményei igazgatója):
„Ahogy én láttam.” Szubjektív gondolatok a 20. századi magyar református ébredésről.

17.00 – 17.20 ZALATNAY ISTVÁN (PhD, református lelkész – Erdélyi Gyülekezet, egyetemi docens – KRE HTK):
Az erdélyi reformátusság ma - Erdélyben és Magyarországon

17.40 – 18.00 KOMÁROMI TÜNDE (PhD, szociálantropológus, egyetemi docens - KRE BTK Társadalom-és kommunikációtudományi Intézet):
Református és ortodox papi szerepek egy mezőségi faluban

19.00 – 20.40 fakultatív program: Ádám almái c. film megtekintése

2019. OKTÓBER 5. SZOMBAT

10.00 – 10.20 MOLNÁR ILLÉS (PhD hallgató, irodalomkritikus, költő, szerkesztő):
A kérdés, amire egy vakond a válasz. Traumatizált élettörténetek és radikális imanyelvek a kortárs magyar költészetben

10.40 – 11.20 BERNHARDT DÓRA (PhD, bölcsész, evangélikus teológusegyetemi adjunktus - KRE BTK Anglisztika Intézet):
A keresztényég mint trauma forrás: egy történelmi / teológiai megközelítés

11.40 – 12.20 TÓTH SÁRA (PhD, szerkesztő, publicista, egyetemi docens KRE):
Látható és láthatatlan - Lutheri vak hit Anders Thomas Jensen Ádám almái (2005) című filmjében

12.40 – 13.00 JAKUS ÁGNES (szerkesztő-újságíró, parokia.hu):
Kínos kérdések -- gyógyító találkozások. Az interjú, mint lépés a kiengesztelődés útján

13.20 - záró beszélgetés, ebéd.

A részletes program letölthető innen!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Csak azért érdemes élni, amiért képesek vagyunk meg is halni."

A szentignáci lelkiség egyik alappillére a „megtalálni Istent mindenben” (és mindent Istenben). Ez a megtévesztően egyszerű tétel azt fejezi ki, hogy az ember mindent a spirituális élet részének tekint. Nem szorul a templomok falai közé, nem pusztán vallási kérdések foglalkoztatják, mert nem csupán az imádság és a szakrális szövegek tartoznak a lelki élet hatáskörébe. És főként nem állít olyat, hogy pl. a munkáról, a pénzről, a szexualitásról, a depresszióról stb. nem eshet szó a spirituális kapcsán. Loyolai Ignác megtérése kezdetén, mint világi ember fokozatosan vette észre, hogy az érzésein és a vágyain keresztül is szólhat hozzá Isten. Felismerte természetesen az érzések közti különbségeket, hogy mi visz közelebb vagy távolabb Tőle, de főként, hogy azok is Istentől származnak, rajtuk keresztül szól hozzánk, érintkezésbe kíván lépni velünk. Közvetlenül.  Ignácnak emiatt sokszor meggyült a baja az inkvizícióval és háromszor került annak börtönébe, mert bírálói azt...

Az érzelmek szerepe a kegyességben - újra "Református kegyesség" konferencia Sárospatakon április 13-14-én

Az érzelmeknek vitathatatlanul jelentős szerepük van a közösségi vallásos gyakorlat és a személyes kegyesség dimenzióiban szinte minden vallásban – ennek ellenére ez a kérdéskör meglehetősen elhanyagolt és mostohán kezelt területe a református teológiának. Mindez azért is különös, mert az egyházi nyilvánosság különböző színterein egyre többen és egyre többször vetik fel a református vallásgyakorlat „kiszikkadásának”, érzelmi sivárságának problémáját, ami éppúgy jelentkezik az egyháztagság, a bevonódás és elköteleződés szintjén, mint a szociális érzékenység területén vagy éppen a liturgia összefüggésében. A református vallás legfőbb értéke viszonylag hosszú időn át racionalitásában, illetve minden babonától és érzelmi szélsőségektől mentes józanságában jelölődött ki, e tulajdonságok értéke azonban napjainkra jelentősen inflálódott és egyre kevésbé tűnnek pozitív identitáselemnek.