- protestáns transzcendencia és annak felülírási kísérlete a kálvinista Marylinne Robinson Gilead-trilógiájában Tóth Sára (PhD, egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem, BTK, Anglisztika Intézet) előadásának összefoglalója: A nyugati ember tudatában, kulturális emlékezetében a reformáció és a protestantizmus a szigorú apa (= freudi felettes én, lacani fallosz, jungi apakomplexus) szimbolikus képével asszociálódik, talán ez magyarázhatja azt a különös paradoxont, hogy a kegyelem vallása oly gyakran elidegenítő, sőt, a gyakorlatban egyfajta felettes én kereszténységgé alakul. Jacques Lacan a társadalmi törvény világát „szimbolikus rendnek” nevezi, ahová az ödipális válságon átesve lép be a gyermek, átkerülve az anyai teljesség világából az apai hiány világába. A nyelv (s az írott szöveg még inkább) Lacan szerint a hiányból és a veszteségből születik, a szavak azt helyettesítik, amit gyermekként elveszítettünk és soha nem kaphatunk meg. Innen közelítve a protestantizmus...